Március 18-a az újrahasznosítás napja. Adódik a kérdés, hogy vajon az elektromos autók akkumulátorai veszélyes hulladékként végzik vagy van más megoldás?
Az akkumulátorok újrahasznosításának piaca még messze nem bontakozott ki. Két okból: egyelőre nincs olyan nagy mennyiségű akkumulátor, amitől meg kellene szabadulni; másrészt a gyártók egyelőre nem szenvednek akkumulátor (és nyersanyag-) ínségtől. Jó eséllyel mindkét fenti feltétel meg fog változni a következő években.
Mi várható egy átlagos akkumulátortól?
Még nincs egészen 1 évtizedes tapasztalatunk arról, hogyan bírják az akkumulátorok. A gyártók a 2010-es évek első felében még 5; később pedig már átlagosan 8 év garanciát vállaltak az akkumulátorokra. Az akkumulátor-technológia fejlődésével ugyanis nem csak az energiasűrűség, hanem a tartósság is egyre jellemzőbb lett ezekre az energiatárolókra. Márkánként lehet eltérés, de az átlagos szabály az, hogy 8 év alatt az autó akkumulátora nem csökkenhet le 70% körüli szint alá. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a 200 km-es hatótávot bíró autó még 8 évesen is meg kell, hogy fussa a 140 km-es hatótávot. Ennek alapján az autó – természetesen értékvesztés mellett – még mindig tovább használható, hisz ez a hatótáv még mindig sokak életviteléhez megfelelő lehet. Itt persze adódik az értékvesztés kérdése, amelynek kapcsán maximum jóslatokba bocsátkozhatunk csak….
A márkák között nagy eltérés lehet a tekintetben, hogy mennyire degradálódik az akkumulátor. A 2012-ben gyártott Peugeot Ion-unk akkuja 7 évesen 76-78%-os volt, a megtehető valós hatótáv pedig 60-110 km között mozgott. Napi ingázási funkcióját még így is betöltötte.
Mi történik, ha az akkumulátor segítségével megtehető hatótáv már túl kicsi?
Az akkumulátorok második életet energiatárolóként élhetnek (pl. 40-50%-os szint alá csökkenés esetén), amely szerep várhatóan a jövőben szintén fel fog értékelődni. Szigetüzemű tárolásra használhatók vagy szünetmentes energiaellátást biztosítanak. A napelemmel megtermelt energiát igazán praktikusan lehet tárolni az elektromos autó akkumulátorában akár még további hosszú éveken keresztül. Nemrégiben már a magyar rendszerirányító (MAVIR) is jelezte, a megújuló energiaforrások térnyerésével párhuzamosan ők is kiépítettek energiatároló pufferrendszert Magyarországon.
És mi lesz azután?
Az akkumulátorok újrahasznosításával egyelőre nem sok cég foglalkozik Európában, bár az abban lévő nyersanyagokat érdemes lenne minél nagyobb mértékben újra felhasználni (Umicore, Redux, SNAM). Két fő kihívás van: a szállítás (kevés a bontási helyszín) és a kémiai bontás energiaigénye. Mivel egyértelmű, hogy az akkumulátor gyártása lesz a piaci verseny egyik legfontosabb eleme az autógyártók számára, ezért hamarosan nem heverhetnek majd parlagon a leharcolt akkuk sem. Maguk az akkumulátorok egyébként akár 97%-ban is újrahasznosíthatók, a technikai feltételek adottak.
Az elmúlt hónapokban sorra jelennek meg a különböző autógyártók hírei arról, hogy ki hogyan valósítja meg az újrahasznosítást. Összegyűjtöttem néhány cikket, videót ebben a témában, ha esetleg szívesen tovább kutatnál.
VW csoport újrahasznosítására tervezett üzeme a németországi Salzgitterben.
Renault konszern együttműködési megállapodása
Honda akkumulátorainak feldolgozása a francia SNAM cég által
Duesenfeld német cég feldolgozási folyamata
Érdekesség, hogy Szigetszentmiklóson a SungEel Hitech Hungary Kft. üzemében már most is lemerült lítium-ion akkumulátorokat, valamint a gyártásukból keletkezett hulladékokat dolgoznak fel.
Mi várható ezen a területen?
- A kutatások, fejlesztések egy jelentős része irányul az újrahasznosításra nem csak a vásárlói igények kielégítése, hanem a gazdasági szükségszerűség okán is.
- Egyre fontosabbá és elterjedtebbé válik az akkumulátorok javítása is. Magyarországon is szükség van még néhány évre ahhoz, hogy az ehhez szükséges tudás és technikai háttér szélesebb körben is rendelkezésre álljon.
- Az akkumulátor-gyártásnak, fejlesztésnek is nagyobb hangsúlyt kell fektetnie a könnyebb újrahasznosíthatóságra.
