Koronavírus utánról álmodunk, de vajon merre fordítjuk a szekerünket?

Betegség, gazdasági visszaesés, félelem. Ezek a hírek hívószavai. Van néhány kósza információ tiszta levegőről, vadállatokról a nagyvárosok kapujában. Apró vigaszok.

Vajon a horrorból egy tisztább és egészségesebb környezetet teremtünk majd? A vírusnak csak rövid távú (sokk)hatásai vannak, a klímaváltozás szempontjából alig van jelentősége. Annál nagyobb a kihívás a hosszútávú döntések kapcsán. Szakértők figyelmeztetnek, hogy ha átgondolatlanul pumpáljuk vissza a gazdaságot, azzal még rosszabb pályára állíthatjuk a Földet.

A kérdések, amelyeket meg kell válaszolnunk, sokszor nem feketék vagy fehérek. Strukturális átalakulásra van szükség, amelynek lesznek hosszú távon nyertes és vesztes ágazatai egyaránt, ne legyenek kétségeink. És nem kivitelezhető minden azonnal, sokkszerűen, mert túl nagy társadalmi, szociális és gazdasági ára van. Példaként néhány kérdés: Mennyire akarjuk megmenteni a légitársaságokat (és azok dolgozóit), aminek hatása van például a turizmusra is? Enyhítünk-e az autók környezetvédelmi kibocsátási normáin, hogy kevésbé kelljen államilag támogatni az autógyártókat, a munkaerő megtartását?

Ráadásul nem tudjuk, mikor kell a következő hullámra számítanunk. Feléled ez a koronavírus? Vagy lesz valami más? Az emberiség a természetes élőhelyek felszámolásával egyre többször kerül kapcsolatba a vadvilággal és onnan származó megbetegedésekkel. A klímaváltozás, a fajok sokszínűségének csökkenésével a természet egyensúlya egyre könnyebben borul fel, egyre több ilyen járványra lehet számítani. A Harvard Egyetem kutatói szerint rossz levegőminőséggel érintettek legyengült tüdeje szignifikánsan rosszabbul birkózik meg a koronavírussal is.

És mi ebből a tanulság nekünk, egyszerű olvasóknak? A legkönnyebb lenne ujjal mutogatni a gyárakra, kormányokra, a felettünk állókra.