Sok furcsaság kering az elektromos autók töltéséről: órákon át a töltők mellett vacogó tulajdonosokról vagy az autómentők fellendülő üzletéről.

Íme a 6 leggyakoribb tévhit.

 

1. Minél lassabban töltöd az autódat, annál jobb!

Egy elektromos autót kétféleképpen lehet tölteni. Váltakozó árammal (AC), ahol az autóban lévő fedélzeti töltő határozza meg, hogy mekkora lehet a maximális töltési teljesítmény. Ez a teljesítmény tipikusan kb. 7 kW vagy 11 kW, típustól függően. Ez csak a maximum, egy hagyományos konnektorba csatlakoztatható töltő (hivatalos nevén EVSE, azaz Electric Vehicle Supply Equipment) használatakor a töltés ennél kisebb teljesítménnyel történik (2-3,7 kW). Ezt a töltési módot használjuk egyrészt otthon, másrészt azoknál a közterületi töltőknél (pl.: bevásárlóközpontokban), ahol kb. 4-7 óra alatt töltődik fel az autó.

A másik mód a villámtöltés egyenárammal (DC): itt az energia egyenáram formájában direktben az autó akkumulátorába kerül; az elektromos hálózat váltakozó áramának egyenárammá alakítását a robusztus töltőoszlop végzi. Ezek a töltők általában autópályák mellett találhatók, legtöbbször 50 kW-os maximális teljesítményűek és akár 20 perc alatt is jelentős energiamennyiséghez juthat általuk az autó. Vannak jóval nagyobb teljesítményűek is, pl. a Tesla Supercharger vagy az Ionity hálózat.

Fals mítosz az, hogy a váltakozó áramú töltés esetén törekedni kell arra, hogy minél lassabban töltsünk: semmi értelme napokig a konnektoron lógni. Az akkumulátor szempontjából teljesen mindegy, hogy 7 kW-os vagy 3 kW-os teljesítménnyel történik-e a töltés. Sőt, egyes modelleknél az áram egyenárammá alakításának kisebb töltési teljesítménynél nagyobb a vesztesége. Áram átalakítási veszteség mindig van, a legtöbb modellnél kb. 10%. DC töltésnél ilyen veszteséggel nem kell számolni.

Az viszont nem mindegy, hogy milyen gyakori a villámtöltés használata. Nem jó minden nap az egyenáramú töltést alkalmazni, tartogassuk ezt a lehetőséget a hosszabb utazásokra! A villámtöltés során rövid idő alatt nagy árammennyiséget kap az akkumulátor, amely hatására megnő a hőmérséklete. A lítium-ion akkumulátorokra pedig a túlmelegedés rendkívül káros. Ezért nem mindegy, hogy egy autó akkumulátorának milyen a hűtése. Vannak olyan modellek, amelyeknél az akkumulátor egyáltalán nem hűtött (pl. Nissan Leaf), ez esetben a gyakori villámtöltés jelentősen károsíthatja az akkumulátort. A komolyabb hűtésű (pl. a vízhűtésű akkumulátoros BMW i3) akkumulátorok jobban bírják a villámtöltést, de ezeknél a modelleknél sem szabad túlzásba vinni a „villámozást”.

 

2. Ha rossz töltőcsatlakozót választok, akkor tönkreteszem az autóm

Az elektromos autó tökéletesen amatőrbiztos. A töltés csak a megfelelő kábel csatlakoztatása után és kettejük sikeres kommunikációját követően indul. Így „félretankolás”, akarom mondani félretöltés kizárt.

 

3. Nem jó 100%-ig tölteni az autó akkumulátorát

Villámtöltésnél eleve nem lehet 100%-ig tölteni az akkumulátort, ugyanis a töltést modelltől függően az autó kb. 80-90%-os töltöttségnél leállítja (a Hyundai Ioniq pl. 94%-nál). A töltés efölött már olyan kis áramerősséggel történne, hogy arra már nem a villámtöltő a legideálisabb eszköz. Ezért is van az, hogy a töltési időket 10-80%-ig vagy 20-80%-ig történő töltéshez adják meg és nem is célszerű 80-90%-os szintnél tovább villámtöltőn hagyni az autót.

Az autó maga is elég „okos”, folyamatosan szabályozza a töltési teljesítményt és szükség esetén vissza is veszi az ampereket. Ezért is nehézkes sokszor előre kiszámítania a töltési időt, hiszen lehet, hogy 30%-os töltöttségnél még gyors, 70 % felett azonban biztosan egyre kisebb teljesítményt képes fogadni az akkumulátor.

De mi a helyzet AC töltésnél? Van abban igazság, hogy jobbat teszünk az akkumulátorral, ha nem töltjük mindig 100%-ra. Otthon esetleg lehet is erre figyelni. Viszont ez az alapelv erősen túl van misztifikálva.

A kis akkumulátoros autóknál szóba sem jöhet, hogy ne legyen teljes a töltés, hiszen gyakran egy nap alatt teljesen lemerítjük az autót. A nagyobb akkumulátoros autóknál sem túl realisztikus, hogy mondjuk hajnal 3-ra beállítjuk a vekkert csak azért, hogy kimenjünk a garázsba lehúzni a töltőről az autót. Ezen egy „okos” (wifis, bluetooth-os, applikációs, akármilyenes) töltőberendezés sem tud segíteni, mert a töltő maga nem ismeri fel, hogy mennyire van feltöltve az autó, az autó pedig AC töltésnél ezt az információt „nem köti a töltő orrára”. Így sok autónál a kb. 80%-ig töltés nem tud beépülni a napi rutinba.

Manapság már vannak olyan autók is, amelyeknél előre be lehet állítani az autóban vagy a kapcsolódó applikáción, hogy hány százaléknál álljon le a töltés (pl. Tesla, Hyundai, Kia, Mazda stb.). A legtöbb autó alkalmazásán nyomon lehet követni a töltöttségi szintet, és a megfelelő pillanatban megszakítható a töltés.

Egyesek szerint nem is 20-80%, hanem 30-70% között a legjobb használni az akkumulátort. Azt már csak én teszem hozzá, hogy a 49-51% közötti használat még ennél is jobban kíméli az akkumulátort.

Összességében valószínűleg kicsi a 20-80% közötti használat jelentősége; több év alatt is csak kb. 1-5%-kal csökkenthető az akkumulátor degradációja. Egyelőre csak becslésekbe lehet bocsátkozni, nincs még elég adat. Az már biztosan tudható, hogy a fentinél számottevőbb különbséget nem jelent a töltési százalék maximalizálása.

Az is biztos, hogy azzal nem teszünk jót az akkumulátornak, ha csak a felső sávot használjuk, mondjuk 70-100% között. Ennél mindenképpen jobb, ha kihasználjuk az akkumulátor képességeit, és csak utána tesszük töltőre. Egy tanács: az autó van érted, nem te érte; a töltésen állandóan stresszelni biztosan nem éri meg. Ha néha eszedbe jut, és leállítod a töltést, az szuper. Ez azért is fontos, mert egyeseknél tényleg megfigyelhető, hogy emiatt úrrá lesz rajtuk a para.

Az is biztos emellett, hogy nem káros, ha az autó a töltés befejezése után is csatlakoztatva marad.

Arra ügyelj, hogy kéthetente, vagy legkésőbb havonta egy alkalommal 100%-ra is fel legyen töltve az akku. Minden elektromos autóban sok-sok lítium-ion cellából áll az akkumulátor, amelyek között egy idő után egyre nagyobb feszültségkülönbség alakul ki. Az autóban lévő BMS (Battery Management System) vezérlőegységnek többek között az is a feladata, hogy kiegyenlítse az akkumulátor celláinak feszültségét. Ez a kis „cella-wellness” segít hosszabb távon jó erőben maradni.

Még egy tipp: csökkentsd a töltési ciklusok számát, amennyire lehet! Vagyis csak akkor tölts, ha másnapra kevés lesz a hatótáv.

4. Ha hosszabb ideig nem használom az autót, akkor le fog merülni és az akkunak annyi

Egy lítium-ion akkumulátor teljesen más tulajdonságokkal bír, mint a hagyományos autókban használt ólom-sav akkumulátor. A lítium-ion akkumulátor úgynevezett önkisülése minimális, vagyis csak alig-alig merül. Kezdeti töltöttségi állapottól függően 0,3-2,5%-ot merül havonta. Ha hónapokra parkoló pályára kerül a villanyautó, akkor jó, ha 50% körüli a töltöttségi szint, de egy 1-2 hetes nyaralásnál szinte mindegy, hogy milyen a töltöttség. Az elektromos autókat úgy tervezték, hogy mindig van egy puffer az akkumulátorban.

 

5. Ugyan, az elektromos autó töltése sem tökéletes! Mi a helyzet a töltési veszteséggel?

Az áram egy része nem hasznosul töltéskor, hanem hővé alakul, vagyis nem jelenik meg az akku töltöttségében. Ez átlagosan 10%-os veszteséget jelent, de típustól és töltőáramtól függően néha lehet több is. Ha ehhez hozzászámoljuk a villanymotorok 90% feletti hatékonyságát, a belső égésű motorokkal összehasonlítva ez még mindig nagyon jó érték.

 

6. A villanyautósok jobb, ha bundát is beszereznek, mert annyit fognak az autójukban fagyoskodni

Az elektromos autósok 95%-ban otthon vagy a munkahelyükön töltenek, ahol a töltés elindításának és lekapcsolásának összideje inkább másodpercekben, mint percekben mérhető. Való igaz, hogy hosszabb utazások alkalmával szükség lehet villámtöltésre, ami 20-30 percet vesz igénybe. A kulcs a megfelelő útvonaltervezés, amiben már profi applikációk is segítenek.

A villanyautózás hihetetlenül izgalmas és folyamatosan fejlődő terület, napról-napra gyűlnek a tapasztalatok arról, mi mítosz és mi valóság.